2017. október 29., vasárnap

Beszélgetés egy korábbi gondolattal



I. (slammerek)


vékony
talajrétegen
is megtapadhat a felszín közelében
egymást tartó gyökerek
hálózatából a növekedés

viszont ilyenkor a mélység 
rögzítő akadálya nélkül 
szivárog el a víz a gondolat
ez egy folytonos
népszerűségi kőszáli lecke 

vékony talajrétegen 
folyton beszélnek egymást 
túlkiabálva a fák 
szinte hallom, ahogy 

mégsem tudnak megegyezni 
semmiben. 

(Triptichon - fák... és költők - részlet) 




Slammerek a tátrai fák is -
a hatalmas fenyők, akiket
olykor letarolnak a hegybe
markoló viharok.

Hiszen magasra törnek.
Nagyot mondanának.
Nagyot akarnak repülni
de ahol nőnek ott nincs elég talaj.
Így ahhoz, hogy gyorsan és
keményen szülessenek
gyökérben inkább szélesednek.
A másikra figyelnek - honnan nő a másik.
Nem a mélységeket keresik
kőszív burka alatt
hanem a közös könnyűbúvárkodást a
a talajóceánban
a felső vizeken.
Ott van a sok sóvízíz kishal
ott lakik a hallgatóság tapintható
vízinövény-mód imbolygó kedv-gyökérzete...


De a látszó részükben
a magasság mélységét keresik
felszálazódnának az űrig.
Ahol az egyre kevésbé tapasztalt
napszél fújta kegyelem nehézkedik.
Hatalmas tűéles szóleveles
törzsekké nőnek a szétterülő
egymást tapogató gyökérzeten -
koronafélénkségben egymás mellett
versenyben a rivalda égbolt
verőfényében.

Míg le nem tarolják őket a
lakhelyükbe markoló
társadalmi viharok.

Magasra törnek
nagyot mondanának -
a tátrai
hatalmas
gyönyörű fák is slammerek.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése