Hármasoltár szénaillatban

úgy ragadoznék de neked
nem foltozom össze ezt a reggelt
a kilencedikig ér az elvágott
élettenger szaga

fűhullámok sikoltanak
hívjuk hiábahalálnak ha
nem itatja fel a kasza könnyét
senki állattal ez a vértócsa ébredés
úgy ragadoznék de a szándékhoz
így kevés lesz a megvalósítás

egy étkezésnyi törmelék
az elszáradó fényben
élettenger szaga elvágólag
nevezzük inkább
haláltengernek



***



boldogok az érzelmi szegények
mert nekik terül el az ölek országa
már megint a szélbe szóródsz
mentséget keresni
hülye kis pollen

hiszen tavasz van
úgyis megtapadsz egy vékony szirmú
érzékeny virágon
termésbe gyűröd a kelyhét

senki nem itatja fel a kasza könnyét
ez egy helytelenül használt
példamondat
egy senki által nem becsült
és mégsem becstelen
természetnyelvtankönyvben



***



a kivihetetlenségig szomorú voltál
de holnap reggel megpörget a menetszél
és ennyi elég lesz
hogy megint ne elvágólag ébredj
mindenkinek megvan a maga drogja
a vadászathoz sem érzéketlenség kell
hanem érzék -

nem foltozom össze ezt a reggelt
a kiboruló véredénnyel
elviselem a közelséged fűillatát
ahogyan egy másnapos tévelygés hazafelé
olyan szomorú a levágott illanás
ami belőled árad

holnaptól úgy szeretlek
mint akit valahonnan
leamputáltak