2017. március 1., szerda

Egy karrier vége








nem lesz több kérdésem
hozzád. de megjegyeztél, látom
hogy megjegyeztél.

az utoljára felém vetett pillantásodból látom
hogy valami ér.

mértékét tekintve nem nagyobb
mint az általam okozott kellemetlenség -

de ismerem ezeket a
sokat ígérő
hatalmi pillantásokat.

nem lesz nálam ernyő. az orrom
előtt megy el a járat. ilyesmi.
pár napig nem lesznek szinkronban velem
a neked kedves dolgok.

kicsinyes és piti. ilyen
kicsinyes és piti módon
emlékeztetsz majd. hogy kérdeztelek.

és te válaszoltál.




***


az Úr hangja
simulékony bariton.
egy ideje nem kelt feltűnést
hogy kivétel nélkül mindenkinek tetszik.

zavaró, hogy mennyire
nincs benne mesterkéltség vagy
bármilyen allűr
de szolgálatkészség sincs
ahogy megáll és válaszolgat.

mondhatnám, hogy ő bátorított fel
a magától értetődő profizmusa -
valójában persze készültem a kérdéssel:

"mondd? te melyik Úr vagy?"

a szélesedő fogkrémreklámmosoly és
az őszinteség mosolyráncai
egymással kergetőzve játszadoztak az arcán:

mikor melyik, barátom! mikor melyik.
"de most! most melyik Úr vagy?"
most kizárólag a tiéd.




***


nem lesz több kérdésem
hozzád, mert az aktuális víz-
állásról a keresztelőmedencében
ezek után mégsem kérdezhetlek.

nem tudom elfelejteni az utolsó
rám pazarolt pillantásodba
eső szelíd közönyt.

mintha tényleg semmi közöd sem
volna a kérdésemhez
amit minden alkalommal feltesz valaki.

néhány napig áldott leszek
pusztán a ténytől, hogy
szóltál hozzám.

hogy pontosan mit, azt nehéz visszaadni -

azt hiszem túlságosan
kicsinyes és piti, ennyire
kicsinyes és piti maradtam

pedig válaszra méltattál.
akár egy pátriárkát, vagy egy
prófétát.




***


kérdeztelek - válaszoltál.
mindig válaszolsz.
bár ne tennéd.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése