2016. október 27., csütörtök

Halottaink (csiszolt)






A Halottainkat nem háborítja fel, ha levizeljük őket.
Hugyozz bárhová – ott fekszenek a Halottaink.
Mindenhol a Halottaink fekszenek, te sírokon táncolsz –


Itt minden temető és mindenki a Halottaink.
A tér tíz irányán keresztül kasul. 
Kosok sasok, karvalyok, lepények és sünök és labdacsok a mi Halottaink. 
Hatalmas gyönyörű elefántbikák a mi Halottaink. 
Sertésvészes idilli kullancsok, keselyűk megnevezhetetlen, iszonyú tetvei a mi Halottaink. 
Gyilkosan támadó afrikai kutyahadak –
a dübörgő húskerék vissza az időben,
földtörténeti korokon át mind a mi Halottaink.


A mi Halottaink töltjük a gépeinkbe, cafatokra robbanni, hogy haladjunk, 
tirannoszaurusz és őspáfrányok préselt nedveit pöfögjük végül a levegőbe, sőt,
belegyűrjük őket a műanyag ételes dobozba, sőt,
belőlük nyerjük ki a tartósítószerek E 111-eit és zabáljuk őket, 
kiássuk, felzabáljuk és levegőbe pöfögjük dínó Halottaink! 
A kátrány a bitumen az útban, amin forog a kereked, a kereked, a forgás...
ez mind a mi Halottaink.


Mert a föld: a Halottaink. Itt minden talpalattnyi lépés temető. 
A Halottaink, vérünk, nemzetségünk gyökeredzik a gyökerekkel. 
A termőföld a Halottaink nyughelye. 
A terméketlen préselt sziklacsúcs, ahol paleolit kagylók teteme látszik, 
réteg ősmúlt a csúcsra tolt időben – a miocén csigák
vázban préselt lenyomatteste is a mi Halottaink. 


Sőt. Nincs a levegőnek olyan mikronnyi porcikája,
amit ne lélegeztek volna előttünk a Halottaink –
még a levegőben is a Halottaink úszkálnak,
nem vagyunk képesek szabadulni tőlük,
járunk rajtuk, esszük őket, belélegezzük,
örökös kannibálok mind, aki élő -


A Halottainkat nem zavarja, ha levizeljük őket -
de nem is tudsz úgy vizelni, hogy ne a Halottainkra pisálj!
Hacsak nem pisálsz a napba. 


Mégis. Tiszteld meg azzal az ősöm, Halottaink, hogy nem pisálod le a sírkövét.
Emlékszem rá, és utálnám, ha húgyszaga lenne az emlékeimnek.
Ne döntsd le a kövét, ne gyalázd meg kézzel, pajszerrel,
szobrot törő eltörölni-dühvel – ők a Halottaink, 
még ha úgy érzed, nem a te Halottaid, akkor is.
A te Halottaid is. 
Ha másképp nem: ahogy a gyilkosé, aki legyilkolta őket. 
Viseld el a gyászom látványát és hagyd,
hogy megtiszteljem az emlékük fénnyel, 
amit nem temetünk földbe, 
és szintén halott koszorúba csonkolt virágokkal, amit majd igen.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése