a bőség zavarának
Meghalsz, meghalsz, szemgödreidben
szökött fegyencek húzódnak majd meg
éjszakánként: harmat-bakancsos bogarak,
(Bari Károly: A némaság könyve)
minden nap megcsinál a vers
úgy jönne ki -
nem hiszek a hallgatás erejében
nincsen neki,
bújjanak a cserepem alá, dermedt
rabszín poloskák
szemgödröm alól kaparom a szót
ahogy borostát
bebogarasodnak a jámborok is
nemhogy fegyencek
jelentésekből szőtt otthonom - hagyd,
hogy jelentsek
minden nap megcsinál a vers
fénycsepűgólya -
lehessek a napfény belegajdult
besúgója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése