Beszélgetés ősi és újabb dolgok árnyékában

saját

Lucian Blaga

Csend ősi dolgok közt

Itt van közelemben a hegy, szeretett hegyem.
Ősi dolgok vesznek körül,
rajtunk a teremtésnapi moha.
Estente a hét fekete nap
hozza a kedves éjszakát.
Elégedettnek kell hát lennem.

Épp elég csöndes is az égbolt
dongáit összefogó abroncs.
Mint valami messzi gyermekkor
jut eszembe az idő, amikor nem is voltam,
és nagyon fáj, hogy nem maradtam

ama névtelen hazában.
S így szólok újra magamhoz:
a csillagok nem csapnak zajt az égen.
Igen – elégedettnek kell lennem.

                               (ford.: Szemlér Ferenc)

shizoo

A csillagok nem

Így vagyok, a helyemen nyilván és

ezt kell először értenem, hogy

a helyem vesz körül.

Esténként random hét 

sistergő képernyőháttérzaj 

szomszédság lélegzetébe fulladok:

mégis egymás napját szuszogjuk.

Az égbolt csöndes és távoli

fényfémhordóban kongó visszhang.

A helyemen, nyilván, ugyanez a

kaptárállapot zsongott, amikor nem is voltam -

a helyemen egy másik szám is

maradhatott volna névtelen.

Ezt kell először értenem, mielőtt

akármelyik csillag sápadt nyomát

lecsalogatnám magamhoz - nekem égjen.