2016. május 17., kedd

Metropolis (2.)




Bábelmakettek
útjai tartanak fenn
úgy, mintha élnénk



valami szárnyak romjain
kőszárnyak repedt megtört üszkein ülve
égrajz kupolák rom-fél egén át füstben
maradéképségben testtelen
valami szárnyak romjain
égrajzkupolák feszített ívein ülve
amit jelent csillagjós szemednek a rajz
maradék szépségben testtelen
szétszóratott hangok a képhez -
kőszárnyak kitépett tollát koromba mártó
égrajzkupolák romlásán át füstbe
foganó testetlen írás -

valami szárnyak romjain repülök
romlásnak épült városom alatt
égrajz kupolák egészülő igéi fent
kis szűk egükkel kigúnyolják a végtelent
ilyen mélyen a mormolás
az egybezúgó egyszerre mondások ijesztő
szájsebeit érzed -
nem fest zenét áldatlanul festő
szétszóratott hangot, képre éneket
kőszárnyú kitépett-szegett
mártott korom - ennyire mélyen az
ige szédül, émelyeg.

nem akarom az élők igazát
de a holtakét sem. kőszárnyak repedt
megtört üszkein ülve a város
nem őriz fakult emlékeket.
halott kupolák égrajzvetülése -
csak saját magamnak dúdolok
égrajzkupolák romjain
kőigék repedt megtört üszkein ülve
rom-fél egén át rajzolt füstben
maradéképségben testtelen
valami-szárnyak tollaim.


épít makacs szó
kiáradása Bábel
úgy, mintha élnél.





az első: http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2016/05/metropolisz-1.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése