2015. március 4., szerda

Teljesség-átiratok (12.)

Valami: semmi. Szobrok omlanak.
Radnóti, Weöres hever darabokban.
Borszagú ország, levizelt falak,
beteg haruspex turkál a romokban.
(Szabó T. Anna)


Salvador Dalí

A teremtő képzelet
A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, épp ezért tartalmai felemásak: időbeli, változó megjelenési módjuk és időtlen, változatlan lényegük van. A képzelet tartalmainak: egy vallási fogalomnak, erkölcsi törvénynek, művészi alkotásnak megjelenési módja változik, előbb-utóbb el is pusztul; lényege nem-keletkezett és nem múló.
A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet teremti, akár a műalkotásokat. Ami nem jelenti érvénytelenségüket; sőt: érvényüket jelenti. Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem az időtlennek törvénye szerint.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Úgy képzelem:
öröklét. Csak képzelődöm.
Csak (pont ettől) van.




Érzelmi és értelmi viszonyom 
van a képzeletemhez.
Mert nem vagyok az ura a képzeletemnek.
Sokezer éves Buddha-szobrokat
asszír kapubálványt rombol az értelem és érzelem.
A megépített képzelet elenyészik - figyeld meg
egyszer széthordjuk a piramisokat.
Az elképzelt képzelem örök - úgy képzeled
és én is így képzelem. 

Mondok egy példát.
Az adott helyzetben eszembe jut, belém
szivárog, elképzelem, de éppen lusta vagyok, 
fáradt, hagyom elsuhanni hadd repüljön.
Másnap reggel más tollán ékeskedik. 
Mintha itt röpködnének tényleg
körülöttünk az elképzelhető dolgok
(képpé válik, félni kezd...)
hogy megképesülve leülve a képbe képbe sülve
végre létezzenek ebben az árnyékból és 
fényből gyúrt varázstükörben is -
nem tudom, miért akar az időtlen
létezni ebben a fényből és árnyékból gyúrt
varásztükörben, ahol legfeljebb magára csodálkozik - 
mindegy kinek az érzékeny csatornáin akadunk fel
ha minden képzelet?

Ezért izgat a miért.
Miért ezt választottam, miért ezt engedtem be
miért azt képzelem, hogy élek képzelt
tárgyaim között képzelt beteg - miért
lerombolt képzelt tárgyaim gyászoló visszafelé néző
képzeletében vigaszt kereső képzelgő
vagyok:

látod, érzelmi és értelmi viszonyom
van a képzeletemhez.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése