hard kier. hátrahagyott versek
Csajka Gábor Cyprian
forgókínpad (83-87a)*
_______________________________________________
85
K. L. szép nevére
Még mindig ugyanúgy féltettem öreganyámat, pedig
már kamasz voltam, féltem, hogy meghal; az
ügyetlenkedő kéjben voltam csak boldog, abban
tünedeztek nyers aggodalmaim; Kukoricza Livihez
készültem, kedves, arányosan törékeny lány volt;
őszintén jegelte, halogatta az ölelkezést, bár
nem félt ő semmi felsőbb rigolyától, sem magától,
inkább engem akart megkímélni a szüzességétől,
"egy nehéz ágy emlékétől"; talán érezte, hogy a
boldog, szép neve még sokáig fájna azután.
shizoo
7
Nem féltettem én senkit; mert a fantáziámban éltem,
lapoztam, akár a könyveim; nagyanyám, ez a kedves
aranyosan törékeny öregasszony a zsarnokunk volt;
mesehős, hajlíthatatlan létére sose tört, a gondolat se fért
hozzá, hogy meghalhat; döngtek körülöttem a döntései
akár a lánynevek: Kriszta, Szilvia, Eszter; én örültem
a korlátainak, önként jegeltem az ölelkezést bárkivel;
rám nyílt szemű lányoktól az álmoktól lucskos éjszakák
menedékébe osonva; nem féltettem őket csak magam:
mesélő voltam; tudtam, nem vagyok halhatatlan.
*az egész összképe értelem-hordoz: e néhány zárójelezett, számozott vers együtt adja ki a forgókínpadot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése