2014. október 24., péntek

Teljesség-átiratok (7.)


az Isteni színjáték pokla


Menny, pokol, tisztítótűz
A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élő.
Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótűzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótűz gyötrelem.
A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.
A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.
A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy a pokolba.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



képzelet-szálak
 mentén körülörvényli
hite az élőt



pokol, purgatórium és menny - ahogy Dante érezte 



időbe jutva a lényegét nem
de érzed nyelveden az ízeit
itt hordod magadban a földből
felszublimálódó fényeit.

itt hordod magadban a sárba
letemetett áramló szelet
fejen állsz a táguló világban
talán ezért nehéz a fejed.

talán ezért hogy a kikelet
maga az önmagát termő pokol
a születés koszol - a pusztulás
tisztít meg. ha nem leszel sehol.

léted alján ha nem gyűlik a sár
sehol a hitben. sehol az időben.
fénye ha nem éget sebeket a bőrön
csak úgy leszel 
                         úgy nem leszel idő sem.






1 megjegyzés: