2014. június 18., szerda

A szürreális lovagregény


Salvador Dali - Trisztán és Izolda


miről is szólsz, miről Izolda kedves
ne gyere közel a leheletemhez
szerteszállsz tőle pitypang szerelmem
tükörvalóm kinyíló torzsa álom
te én vagyok és én te - úgy találom 
a kettőnk egyszívébe szúrt árnyék való -
így létezned kell s benned ami jó
az árnyékvalód túlárad a léten
fejünk helyén taligakerék -
a figyelmet róla úgy terelném:
nézd ott repül nézd ott repül a lét

hogy lesz eszménnyé a repedés -
elküldtek érted, értem küldtek és
más esküjébe képzeltek ugyan - de
én értem mentem érted - érted ezt?
ölelnem téged önfertő - ereszd!
ereszd kezem - magamhoz nyúló örvény
törése tartja meg - törése törvény?
csak úgy lehet hogy önmagunk merényled
azt ölelném, mit rólad gondolok
csak a törvény törése, ha tényleg,
ha így leszel - talán én is vagyok?

Izolda kedves maszturbációm
csukj össze engem hússal túl a jón
csukj önmagammá puszta repedés -
hogy megszegem fakó drapériád
törvényét mert örvény a világ:
a lélek alján mocsárból vágyak égnek
s én valójában nem szeretlek téged -
én valójában inkább szeretetlen,
hiszen magam sem - miközben képzelek
csak benne ragadtam ebben a szerepben -
az van ideírva: ég veled.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése