2013. szeptember 23., hétfő

Beszélgetés csaknem egészen titokban

inspiráció: http://norahblogja.blogspot.hu/2013/09/lepesek_22.html


Falcsik Mari:
A titok

már úgy vagyok mint erdőben eltévedt kisgyerek:
ha félek, ösvényhez tapadva úgy megyek
cikkcakkban ahogy a siker ritka morzsái hulltak
vagy vakon nekivágok a test szimatolta útnak
tudván hogy el fogok tévedni újra
de azt is hogy az embert a kudarc csak még arrébb-előrébb rúgja
bár igaz cserébe talán aránytalanul gyorsan vénül –
tény hogy e két nyomon csak végigvergődök végül
s a titok amitől úgy felindultam még a kezdetén
hirtelen értelmetlen kipattan akkor: ez voltam én



shizoo:
Menekül

elveszett a tapadás így trappolva végigrohanva:
ha félek, csak mint a siettemben eltaposott hangya
egy pillanatig, ahogyan rám esik a világ-súlya-figyelme
a félelem sem tapaszt ösvényt verejték csípte szemembe
az eltévedésben egybe olvadt a sikerült és ami nem
amit eltört azon se tapad meg pillanatokig a tekintetem
pörgő idő rohantat amíg el nem fogy az üzemanyag
s a tervezett amortizációban a lihegés kinyitja fulladásomat -
de talán a végén a megrajzolt pálya sivár ívén
titokban kirajzolódik eléggé távolról nézve: ki voltam én




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése