2013. május 27., hétfő
Sohatár
Kitárom a sohatárt és mikor a soha tárt
bepakollak egészeddel soha nyalja egészed fel
jaja bajnak jaj a bajnok soha-többébe kihajtott
nyavalyákos bajvajákos soha többé ákolt tákos!
Bepakollak baja bajnak ne karattyoljon a jajgat
ne karattyoljon a nyafka ne az árnyékba akadva
ébredezzen ha feléled fele lelked feleséged
bepakollak a sohába belekarmolsz de hiába –
becsukom és soha már nem nyílik a sohatár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Soha, soha (mindigtár)
VálaszTörlésKitárom a sohatárt és mikor a soha tárt,
bepakollak, személységed sóját nyaljad egész éggel,
díszvirágos végbélrákos, koncessziós ákolt tákos
hűlt helyekre kihajtható hűbér habart bajnak bajnok.
Égzengésnek éled-halod, porfingásként halad, hallod?!
Bepakollak mutatóba pirítósnak híradóba –
Mindig csak más? Soha nem én? – Dehogynem, az egyén is ég,
tegnap kellék, ma már emlék, bizonytalan, élt-e nemrég.
Előhúzva, visszanyúzva, árnyékoktól megfaggyúzva
dadogjon a lelked és a fele-fele feleséged
lelve téged kokszosodva, mosolyogjon bokrosodva.
Bepakollak a sohába, belekarmolsz a hajába,
pörkölt körmöd partja alatt nem gyűlik a tapasz talat.
Kitárom és mindig már így marad a sohatár.