Gyászbeszéd

                                 március idusi


Oh, ti eszmék, ti mind
kik tábort
állítanátok,
kondért
a három lábra,
kik hő tüzet csiholtok,
ahol főne egy
nemzet (süllyed el)
egységvacsorája!

Az üzlet
ami ma a tűz lett!
Csak a botor
robotol.
Értelmetlen epizód
az ünnep.
tömeg verődik
szónok szónokol.
Szóval
még nyelvre tűznek
procc kokárda
masnis költő:

úgy emlegetnek mintha
lennél még minta -
holott!
Nadrágjába vizelne a hőse
a mainapnak
(nem bírná ki ő se)
ha nem lennél
ki tudja hol
elkapart halott!

Bár lehet, ha
ma lennél,
önmagadhoz
már Freuddal se mennél,
dal se lennél,
(afféle nemzeti)
mi egész
honára rászól:
gyújtó lobbanás!

Most bent
hol vér van, nyál van,
ebédet emészt
az elkeseredés -
míg kint idő emészt:
most is tavasz,
s időnként újra nyár van,
s az egész
megemlékezés
mégse téged gyászol -

plakáttá gyaláz.