Vasarely kapcsán

Markó Béla:
Vita a művészetről Annával, Balázzsal                        
                  (Victor Vasarely: Vega csoport, szerigráfiák, Pécs)

A félőrült Csontváry közelében,
néhány utcával arrébb Vasarely
megszállottan próbálja ráncba szedni
a síkban a teret, vagyis a térben

az újra s újra félrecsúszó síkot,
s hálóban hordja, mint egykor a labdát
az iskolába, a világ-darabkát,
gömböt vagy kockát, amit kiszakított

az összevissza kavargó-gomolygó
forró tömegből, aztán rendbe rakta,
s tökéletes lett, mint egy kihalt bolygó,

mert zöld penész vagy tengerhab sincs rajta,
s a látás és a látvány is hibátlan,
de Isten sincs egy hibátlan világban.

shizoo:
Hozzáfűzés a vitához

Vasarely játékos kis elme
mert térbe gömbült síkokat meszel,
de hogy tördel teret síkká Escher!
Az én szemem inkább őrá figyelne –

lesné, a kéz hogy rajzolja magát,
abszurd lépcsőkön nézne egyre fel
a lentbe, hogyha engem kérdezel:
nála lelek filozófiát.

De szegény Csontváry dúlt hitét
egész testtel fénybe feszülését
képpé tördelt egy-lénye-egészét

vele se írnám egy szövegbe én!
Találkozniuk e földtekén
se tér, se sík, se szín, se költemény.