2012. november 20., kedd

Szimfónia két kerékre és esti forgalomra



Aznap este is mint minden este
Az öreg zenemester furgonjába szállt,
hogy hazafuvarozza a tanítványokat.
Jókedvűen zsúfolódtak össze
a kecskeszakállas, kopaszodó,
pár szál haját babráló öreggel.
Hol volt már az aggodalmas reggel –
az iskola él és virul, hahó!

Aznap este is, mint minden este
a jóllakott nap óvodásai
sok tág jövőt remélő víg reménység
(feszítette ifjonti szívüket
hogy bár a körben terülő világ süket
művészetükre, lám, akad mecénás,
ki hogyha kell, mélyen zsebébe nyúl
s a legenda fodros dallama
göndörödhet általuk tovább)
szóval a furgonbélnyi zseni-zsenge
egymást túlharsogva fecsegett,
nem hallva mást, csak saját magát
- lássuk be, a bambák közt a bölcset –;
hogy a szófoszlányos okoskodás-zsivajban
az öreg mester majd megsiketült.


Fékezett hát egy bátrat, dőlt a sok kis elmélet mind előre -
„Ácsi! Ácsi!” ahogy szokta volt „Már megint a blabla, taknyosok?
Ideje már, hogy új utakra lépjünk! Kezdésnek lessetek csak oda ki…”
mutatott előre eres, hosszú ujjú karmesterkezével
a kocsi elé, ahol egy tömzsi arc gyűrte kopottas, régi montiját
a késő esti langyos forgalomba. „Nézzétek azt a cangást!
Ránézésre nem mai gyerek, és látszik, nem ma kezdte.
Lássátok ahogy lassuló ütemben ér a hatsávos körúti lámpa
pirosához! Látja jól a forgalom zenéjét, igen jól hallottátok:
a zenét. Finoman lassít, veszi el a tempót, s lám, alig a sárga
előtt egy tizenhatoddal…” – vált közben, gázt ad, s minő meglepetés,
a vén járgánnyal a csomóponton át követi a biciklista útját –
"…ne izgulj Sándor, így is hazaérsz,
                                             de ezt úgy vélem, nektek látnotok kell!”


„Látjátok, egy ütemmel    előzte ím a lámpa
Szép ritmusát - a kongó    üres mellékutcába
Sínek mentén garázsok    ütött-kopott világ ez
Úgy fordult be, hogy tisztán    illett a ritmikához
Látjátok hogy simul rá    hogy ütemez pedállal?
Hogy ringja ki a csípő    a váll miképpen szárnyal
A vasút menti fák itt    gyökérrel felfeszítik
Az aszfalt gyönge testét    úgy ütemesítik
A flaszterkotta lapját    jobb széltől bal szélig
Ritmusból áll e koszvadt    vén mellékutca végig
Nézzétek hogy mozog ki    kátyút biciklivel
Testsúlya biccenéssel    keréken mint emel...
Nézzétek, egy vonat jön!    Tatum tatum, tatum tatum
Hogy imbolyog a mozgás   tatum-tatum, tatum-tatum -


S ha nem volna elég
Nézzétek úgy is őt
Az alkonyat felé
Elsikló zene-szőtt

Testdallamot – igen!
Képzeljétek el
Hogy voltaképp milyen
hangnemben énekel!

Milyen dallam kíséri
Miképp vívnak tusát -
Az ellenpont hogy éli
A szíve ritmusát!

Halljátok belül már?
Lássátok e zenét!
Egy szem fakó kerékpár
Forgalmi énekét –

Mert ez a dolgotok,
Nem több, nem kevesebb
Hogy minden létezőben
Zenét keressetek!


Úgyhogy a hétre ez lesz a házi feladat
Hogy meghalld – hiszen figyeltél – a saját magad
Zeneművét e képben. Péntekre kész legyen
Legalább a váza. Persze aki nem
Akar kettest, az zenekarra írja
Szaporodjon pöttyös kottapapírja.
Annak, kit nagy ívű purparlék zavarnak
Megengedem, hogy dalba írja énekkarnak !

S nem mondom el, szerintem hogy kell szólnia!
A dolgotok, hogy tényleg megszülessen
A „Két kerékre és esti forgalomra
                                            írt szimfónia.”


(A tanítványok gondba merülten tértek hát haza,
hogy egész héten látomásba formázzák a látványt –
az öreg zenemester pedig vásárolt egy használt kerékpárt,
hogy megtanuljon végre biciklizni.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése