2017. augusztus 16., szerda

Meskete (-képek)





bújócskajátékot
játszanak velünk a
szüleink, Jancsi?






özön-rönk messze
bújtattak el maguktól
minket, Juliska






most játsszuk azt, hogy
valamilyen ösvényen
hazatalálunk






hazavesződés
úgyis, Juliska... minek
vesződnénk vele






ebben a mesében
kénytelenek leszünk
kiélesedni





...vagy akarod?
magába szippantson
az éhes erdő?





az is egy ösvény
a fák gyökerébe
belegabalyodva...




játsszuk azt: az erdő
nem két éhes gyerek
éhére éhes




puszta földön áll
abból áll ki minden
árvává tesz úgyis


*


(Jancsit és Julist
rejtsd el, Sehová, fény -
tetteik elől is...

Jancsit és Julist
rejtsd el elveszésbe
jövőjük elől is.)





2017. augusztus 13., vasárnap

Férges alma





nem a térdeplőt énekelem
de alattunk zokog az ősidő,
bányák gilisztajárataiban
a millió éves halottak hiánya -

a szent-helyeink jobbára temetők
voltak. temetők. voltak.

nem a térdeplőt énekelem
de kizabáltuk magunk alól
a meghittséget és a békét,
érzed milyen kopáran üres
a millió éves kiürült temetők fölött
a gyorsuló szaporodás múlthullató
zakatolása?

a sisere-hadállás-foglalás?

nem a térdeplőt énekelem
de a liget ahol arcon csókolt a fény
két széllegyező leveles ág közt
elmúltakat suttogott a
rám száradó érzéketlenségbe -

téged még sosem fojtogatott egy táj
érzetén a sírás?

nem a térdeplőt énekelem
de a zakatolásunk gyilkos idejében
bányák gilisztajárataiban
a lábunk alatt csak az üresség hallgatása -

ahonnan az elégetett halottak
dühe menekítene az egekbe
vinné a dúlt idő elől a
semmit a semmi űr-hidegébe;

nem a térdeplőt énekelem
de alattunk sír az ős harag
ami ős volt de mitőlünk haragszik
bányák gilisztajárataiban
a kongó, üres hiány:

a szent helyeinket az álmuk rajzolta
és a robbanásig gyorsult égés harsogása
                                 idegen nyelven álmodik.







2017. augusztus 1., kedd

Készletsöprés

Még tart a versszünet, amit a kötet összeállítása követelt ki - sokat számít, hogy a reggeli vers születés-idejében is válogatok, nyomtatok és csoportosítok, és persze az előre elképzelt ütemhez képest így is le vagyok maradva... viszont időről időre kitüremkedik belőlem a szó, jobbára a megosztón. Ezeket ideje volt összesöpörni ide, a blogra, úgyhogy most (mint egy akciós polcon) az összes utóbbi napokban született agymenésem idepakolom.

Visszalapozok, és ahogy jönnek... most úgyis ez a visszalapozás van. Eljött az ideje - hogy lássam, a sok szóból kerekedik-e bármi. Kikerekedik-e. Úgy tűnik, igen...

Slamre, egyéb eseményekre továbbra sem marad idő, energia - de augusztus 31.-én kivételt teszek majd, elmegyek a klubba. Nem versenyezni. Hanem elmondani egy verset a kötetből, ami biztosan benne lesz. Kicsit hosszabb, mint egy slam - nem férne bele az időlimitbe (és nagyon nem akaródzik húzni belőle, mert úgy érzem, valójában egy szóval se hosszabb a szükségesnél). De erre találták ki az Open Mic-et... és  igen, ez azt is jelenti, hogy abban a szövegre élezett közegben is elkezdem reklámozni magam...

Nagyon sok ötletem van... hallani fogjátok őket. De addig is...







Kertben
áthoztuk ajtód, csukódás-hangját,
jogfolytonos a pince

áthoztuk a csukódás hangját -
jogfolytonos a pince





Balkon

nem mesélsz róla
két lépés kerted
hogyan marad végtelen





Fajta

a gyűlölő, és
a gyűlölt - megszólalásig
hasonlítunk




Egy ambrotípia alá

fotó: Baráth Gábor



sátoros nyarak
régi, belakott fénye
bujkál szemedben





Ophelia

Dallos Emese képe



most teljes vagy
egy lélegzeten a
környezeteddel






Alkonyodik

saját



azt a fénylést
hívják az angyalok
lélegzetének







Lakat
          Vidákovich Istvánnak

ezt az apámtól kaptam
úgy, hogy elárulta a kódját.
Neked én úgy adom,
hogy nem árulom el.



2017. július 25., kedd

Gyökérzet


Süveg Márk: Transtevere








ez a kétfelé
gyökeredző lényből az
a fél, amit látsz


*


gömb anyagcsomónk
határtalanba hajtó
kapaszkodása -

csillagáramok hullámát
sajgó léggyökérzet


*


ez a kétfelé
gyökeredző lényből az
égmarkoló fél










van egy kapcsolódó meglátás - Joanna Antosik képével, haikuval, verssel

2017. július 21., péntek

2017. július 3., hétfő

Szünetjel

Kedveseim, eljött a pillanat, mikor minden energiám a készülő kötetre kell csoportosítsam. Úgyhogy megtöröm a reggeli vers-áradást, mert ezeket az ébredésben is legtisztább pillanataimat is oda szánom eztán: a válogatásra és összeállításra. 1700 szövegből kellene kiválasztanom mindazt ami maradék nélkül készen van, ahhoz az ívhez - koncepciónak nem nevezném - amit érzek bennük, mindezt egybe kell szerkeszteni, lesz vele munka elég...

A különböző megosztó felületeken eztán konzervet kaptok reggelire, olyan versezeteket, amelyek nagy valószínűséggel helyet kapnak a kötetben. Nem állítom, hogy ezt a csendet nem töröm meg olykor, ha nagyon kikívánkozik valami - de akkor is ez lesz az 1912 novembere óta működő Irodalmi szabad rablás blog legverstelenebb nyara. Azért a megosztásokon át remélem valamennyire követhető lesz ez a folyamat is - ahogy szembesülök vele, mit és hogyan éreztem fontosnak az utóbbi öt év reggelein. Remélem követhető lesz, avagy teszek róla, hogy az legyen...

Tehát ezt a képet és haiku-párt (a ma reggeli képáradásból egyet, s amit rávetített a figyelem) nem búcsúzóul osztom itt meg veletek:


French women pours a hot cup of tea for a British soldier fighting in Normandy, 1944
(photo: History's Cool Kids)



ilyenkor teázunk -
ebben nem akadályoz
egy kis lövöldözés


*


soha ne becsüld
alá a megtartó
szokások erejét






2017. július 2., vasárnap

Pride slam


Stekovics Gáspár képe




Nyújtózol felénk
léptünk imbolygó végén -
szia, végtelen.




Végig kellett gondoljam ezt.
A Pride első blikkre a melegekről szól, meg az elfogadásról meg a kisebbségekről
hogy legyen mit elfogadjon a többség.
A másságot: ha valaki leszbikus, vagy meleg és ezzel kevesebben van.
Vagy úgy van kevesebben itt, hogy a bőre színe más, cigány az illető,
ha úgy tetszik jobban: roma -

vagy idetévedt kun, jász, sokác...
vagy idetévedt arab, kopt, perzsa, afgán, etióp, kenyai, és így tovább...

vagy csak másképp gondolkodik, szabadon szívna, más a testképe és
viseli is magán -
szóval ez arról szólna, hogyan kell a többségnek a kisebbséget elviselni -
rád van varrva a másság, szívem...

Végig kellett gondoljam ezt, mert keresztény heteroszexuális fehér férfi vagyok, úgymond a többség
kábé fele -
még csak nem is vagyok zsidó...

Szóval én volnék a többség. Úgy kell rátalálnom az érzésre
amit a kisebbség érez!

Nem nehéz. A világ népessége jelenleg hétmilliárd-ötszáztizenötmillió
kilencszázhatvanezer-négyszázhuszonöt-hat-hét-nyolc,
harmincnyolc-századmásodpercenként egyel növekszik,
ez másodpercenként majdnem három ember.
És ennek alig tizenöt százaléka keresztény és fehér és férfi
és a számom egyre fogy.

Naná hogy fogy, én vagyok - avagy a rasszom - a nyertes,
és a nyertesből sose ömlenek az utódok.
A vagyont nem esik jól apró darabokra tépni
vagy eldönteni hogy a jussom kinek jusson kinek ne jusson...
Inkább nem szülök - azaz hát nem szülnek a nőim -
vagy maximum egyet...
Nekem sincs gyerekem...

Így viszont én valójában egy kisebbség vagyok, amelyik folyamatosan úgy viselkedik
mint egy többség.
Félő, hogy mindig is kisebbség voltam - már hogy a rasszom mindig is kisebbség volt -
csak a legsikeresebb, mivel belőlem hiányzott
a legtöbb gátlás, fék, imádtam a bűnözőimmel hódítani
az Új világokat, egyáltalán sose tudtam - mármint a rasszom
sose tudott meglenni a terjeszkedés nélkül.

Lehet, hogy valójában folyton kisebbségek vezetnek bennünket
- a saját rasszomon belül is -
a leggátlástalanabb kisebbségek, ezért félnek, ezért gyűlölnek
ezért keltenek indulatokat ha tehetik, hogy féljünk és gyűlöljünk, mert kevesebben vagyunk és a kisebbségek vannak többen - pedig ha mindenki más, mármint abban az értelemben más, valamiben más, érted - akkor
úgy logikus, hogy valójában senki se más...

Szóval én vagyok a győztes - avagy a rasszom, a vallásom, a nemem, a heteroszexualitásom a győztes -
de ettől még csak egy kisebbség vagyok aki
a fenyegetettség pózában tetszeleg -
holott önös érdekből nem szaporodom túl,
egy kisebbség vagyok aki viszont a fenyegetettsége érzésén és az ebből fakadó
félelemkeltésen túl nem szereti, ha erre emlékeztetik.

Én vagyok a nyertes. Minden empátia nélküli nyertes
kisebbség vagyok. Számszerűsítve
csak egy uralkodó kisebbség -
a végtelennel szemben imbolygó lépéseim végén.






2017. július 1., szombat

Teljesség-átiratok (51.)


Victo Ngai: Cobol BrainDrain (Computerworld 2012, may)






Jóslás a trágyaözönről
Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; miden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzel, hatósági pecséttel rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a huszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad.
Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)







Érpatak modell-egén
feldübörög a
Red Bull Air Race







drónná alakult repülésünk kézivezérel
lenn a tömeg néz apu végy ezt apu végy azt
ott fenn a pilóta de sejhaj itt lenn a pilóta
tápáramköri-emberiségtest látványt izzad
hallod az égés fenn füstcsíkforrásból hogy dübörög?
drónná alakult repülésünk fentről kameráz
nézd milyen aprócska az a kis kék pötty ott lenn az vagyok én -
az vagyok én az vagyok én ott néz nézd ott pont nézed ahogy nézek!

drónná alakult repülésünk trónján ott lebeg apu fenn
apuszükségletnek kell mit tehet apuszükséglet nem száll le
dolgát teszi apuszükséglet vesz fagyit és kólát
tápáramnemköriapu nézd hogy kerüli a bóját
lenn pitykében a pitykék pitykéznek a pitykefalatkán
mit tehetünk nézünk ez ma a show
Red Bull-t nem Hellt inkább mer' az olcsóbb
az vagyok én nézd az vagyok én hogy nézek!

beleszürkül reggelre az ég is
feldübörög a gép és pittyegnek a gépben a nullák
égostrom ugyan ég és tér rég nincs csak a frontok
csak a folyvást ellenséges égéstérátvonulás
drónná alakult repülésünk trónján apu fenn
nézd meg a híreket édes - apu mit üzen
nézd milyen apró ott az a kék pötty az vagyok én
az vagyok én az vagyok én ott nézek nézd pont nézed ahogy nézek!