2017. április 23., vasárnap

Ködben

Palackposta Műhelyé

Aymeric Le Bot képe





Páráll a fenyér.
Lelket lehel ki. 
Belélegzed a lelkét.


*


Ha lélek van a
levegőben - nincs
éles kép a tükörben.








2017. április 22., szombat

Ferdítés Sasa köveinek segítségével

Kovács Tímeának és Galamb Zoltánnak - a munka oroszlánrészéért

Sasa Gyökér képe




Pablo Neruda:
Las Piedras del Cielo
(részlet)

I. 
De endurecer la tierra 
se encargaron las piedras: 
pronto tuvieron alas: 
las piedras que volaron: 
las que sobrevivieron 
subieron 
el relámpago, 
dieron un grito en la noche, 
un signo de agua, 
una espada violeta, 
un meteoro. 

El cielo suculento 
no sólo tuvo nubes, 
no sólo espacio con olor a oxigeno, 
sino una piedra terrestre 
aquí y allá, brillando, 
convertida en paloma, 
convertida en campana, 
en magnitud, 
en viento penetrante: 
en fosfórica flecha, 
en sal del cielo.




James Nolan fordításában angolul:
Stones from the Sky
(részlet)

I.
To harden the earth
the rocks took charge:
instantly
they grew wings:
the rocks
that soared:
the survivors
flew up
the lightning bolt,
screamed in the night,
a watermark,
a violet sword,
a meteor.

The succulent
sky
had not only clouds,
not only space smelling of oxygen,
but an earthly stone
flashing here and there
changed into a dove,
changed into a bell,
into immensity, into a piercing
wind:
into a phosphorescent arrow,
into salt of the sky.





shizoo:
Kövek az égből
(részlet)

I.
Hogy megedzzék a földet
előléptek a sziklák:
ellesték
a szárnyak titkát:
a sziklák szárnyra kaptak:
az életben maradtak
villámháton
repülték át
sikoltva az éjszakát,
égi vízjel
ibolya kardon,
egy meteor.

A szaftos 
ég
nemcsak felhőket hordoz,
nemcsak a térben úszó oxigén szagát,
de szemernyi földi sziklát,
itt is, ott is megcsillan,
hol galambbá változik,
hol harangszóvá,
végtelenné lesz, beléd metsző
széllé:
villám-nyílvesszővé lesz,
ő az ég sója.







(idevág valami... amivel szintén Sasa egy képére játszottam.)

2017. április 21., péntek

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (5.)


kép: Kemény Zoltán (Kiss Marianna fotójának felhasználásával)






ha látszana minden
lépcsőházi
létcsiganyál-lenyomat


*


ha feltárnád
fosszilis, száradt
lélegzetlépcsőházuk



*


bizony mondom nem
lépnél - ha látnád
odaszáradt lelkeik








2017. április 20., csütörtök

Vallomás







itt most eső esik és
úgy figyelem merre fordítja
a szél a kedvünk
nem szeretem amikor nem látok ki
a nemekből
apró zajokból állsz
olyan kis lüktetés vagy
mint amikor bedugul
lehet hogy a legtöbbször
tőled nem hallak?

itt most eső esik és
úgy figyelem

ahogyan a turisták törődnek
bele hogy sehol egy támpont
sehol egy tábla ami
legalább tiltana téged
a falon túl fű nő és az akácos
csúcsa is idelátszik
a kerítés felett a szél
a sarjúillat a rovarok a madarak
és a tekintetek

ahogyan a turisták törődnek
bele és elgyönyörködnek
egy tágabb értelemben







2017. április 19., szerda

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (4.)


Kawase Hasui: Zensetsū temple, Sanshū, 1937.




ezüst fátylat
húzott magára az égbolt -
befelé tekints


*


akár a fák -
engedd rejtett szomjakig
a mosdató esőt


*


szomjoltó fátyol mögött
vetkőzd le tornyos
büszkeségeid









2017. április 18., kedd

mágikus realizmus (vázlat: A növény)


saját






ha kiépítesz egy élő teret
szellemben is kiépül az élő tered -
ahogy a fű kaszálásakor az illat
a halálsikolyát szagolod
ugye milyen finom?
ahogy a kihúzott élő retek
leveleit levágva elrágod a
puszta gyökeret
ahogy a hagyma tiltakozik
a bánásmód ellen nyers erővel
ugye milyen finom?
ha befalatozol egy élő
térbe nőtt illatot - az íz nyers erőjel:
vele megzabálod a lelket is.

ha kiépítesz egy élő teret
nemcsak a húst zabálod meg
hanem a lelket is -
mi konnektorok vagyunk
ég és föld között
ez a konnektor úgy működik
hogy bedugott az ég a földbe és
bedugott a föld az égbe
minden íz teljes
nemcsak a lehúzó súly
rohadásának semmisülése
de csillagfénycsóva lélek -
nemcsak föld párálló lelkét lihegi
de fűszer benne a nap anyaga
így táplál téged.

a földön elsimulna a súly
szeret feküdni a súly
tespedt jóságban alszik -
de felvonzza magához a végtelen
ha kiépítesz egy élő teret
szellemben is kiépül az élő tered
természeténél fogva értelem -
a föld ha hagyod elbékél
de nem hagyod -
úgyis belemarkol az izgalom
a bánásmód nyers erővel
illat íz és bármi nyom
egyszerre mélyén izzó láva és
a benne fénylő csillagok.








2017. április 17., hétfő

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (3.)


Kawase Hasui: Kawara yaku ura - Brick factories near the bay Kikuma in Iyo -






szélfútt fecsegő
hullámra feszülnél -
hold vonta hiányra


*


iszapíz ragadós
apályát is el kell
tudni viselni


*


megmér a sekély:
mélységed mércéje, hogy
mennyire állsz ki










2017. április 16., vasárnap

A lélek sötét éjszakája

Heidl Györgyé





Középen állunk egyre növekvő énnel
óvatlan pillanatokra vágyik a csend
a nagy csend a földön.

Ilyen óvatlan pillanatokra
amikor hiába beszélsz
és amikor hiába beszélek.

Akkor van nagy csend a földön
amikor hiába beszélünk mert
csak a lélegzetvételünk hallatszik.

Mert felébredtek az alvók
és képtelenek elviselni a kiejtett
szavak teljesen mást jelentő szájszagát.

Egyre növekvő énnel állunk
gázzal töltött föld fölött lebegések
elpukkanása előtti pillanatban.

Nem veszett el a megszentelő kegyelem
csak egy óvatlan pillanatban
amely olyan mint ez: túlnőttünk rajta.

Felriadnak az alvók de nyugodjunk meg
holnaptól óvott pillanatoktól
majd újra elalusznak.

Középen állunk egyre növekvő énnel
ilyen óvatlan pillanatokban
sem köt velünk a mindenség üzletet.

Egyszer majd elfogynak a szavak
nem pukkannak apró hólyagokká
az ízei a szánkban.

És a teljes hiányában majd
végre megtapasztaljuk a csend
és a test teljes magányát.

Növekedés nélkül a kövek mögé
száműzött szó hiányában azt a
végre véget ért hiányt.