2017. március 24., péntek

Picit. Azért.

Győrfi Katának

olyan vagy, mint a jó helyen
kimondott szó.
(Győrfi Kata: dor)




amikor kimentél maradt
valami a levegőben
az üres szoba levegőjében
ahol én sem voltam ott -
még nem voltam ott
csak közeledtem és
most ne a parfümöd
illatára gondolj -
csak arra a megfoghatatlan
biztonságérzetre ami
elfogott hogy az üres
szobában jártál és
épp az előbb mentél ki és
megint lekéstelek -

maradt valami a levegőben
amit kilélegeztél egy
záróra utáni romkocsmaérzet -
hazudok annál sokkal
rétségesebb -
inkább mint hazafelé a
hajnali égen megülő csík pára
mindjárt felszívja a nap -
amikor kimentél maradt
belőled valami a levegőben -
amikor belépek
megtorpanásra késztet -

olyan jó hogy megint
nem láttalak csak mintegy
meglegyint hogy milyen
kevésen múlt -
ha kicsit jobban sietek
ha elejted és lehajolsz
hogy felvedd
vagy kioldódik és te megkötöd
most itt állnánk egymással
szemben letagadhatatlanul -
a szobában ahol
nekem vagy neked akkor
lépni kéne valamit -

olyan megnyugtató hogy
nem kóstoltuk meg
egymás gyávaságát -
hogy te időben kimentél
én időben érkeztem és
a szoba is itt terül
az időben -
amikor kimentél maradt
valami a levegőben
zabolátlannak érzem -
erőt veszek magamon
a kedvedért hogy
úgy tűnjön:
picit sajnálom. azért.







2017. március 23., csütörtök

Lassú forgáson





fényszigeteken surranó reggel.
még nem. de már nem.
köszönnöm kéne. csókolom.
valahol fúrnak a csicsergésbe.
és mégis. napsugár-zen.
amolyan jó. nagyon.

szia. szia. szia. egyszerű dallam.
és egy bonyolultabb. amit
kottába kéne. nem töröm
jelekbe úgyse. ahogy szerelmünk
másnak nem látszó jelét.
ha futkorász a bőrödön.

lassú forgáson állnánk. igen.
ez is jó volna. ha nem telne.
teli van. jó volna ha állna.
ha nem telne minden egy
csicsergésbe fúrt
üres halálba.

bár. ilyenkor szinte elhiszem.
nincs is halál. köszönnöm kéne.
szia. szia. szia. tavaszba -
életbe nyújtózik bennem valaki.
fényszigetekre hever.
fülét billenti. lusta macska.







2017. március 22., szerda

Kórtörténet





Tudata tiszta
térben és időben 
orientált.

Addig kórtörténet
amíg
térben és időben -

nem mintha tiltakoznék.









2017. március 21., kedd

hiába tudod






hogy veszed rá az ős közönyt
hogy hagyja abba a rágást?

egy ősöd megcsípette magát a darázzsal
a bőre alól az akarattal kinyomta
és felszürcsölte a testtel elegy mérget
mert a gyógyulás az fájdalom -
de ezt is hiába tudod
ha nem tudod hogyan kell
kinyomni a testtel elegy mérget
a bőr alól a puszta akarattal.

egy ősöd szembefordult a nappal
amíg ragyogó aranysárgára
nem döfködték a csukott szemhéja mögött
elterülő labirintus minden zugát a dárdák
mert a gyógyulás az kegyelem -
de ezt is hiába tudod
ha nem tudod hogyan kell
látni a becsukott szemhéj mögött
a testeden túl lógó labirintust.

egy ősöd lobogó vízben párolt
csipetnyi sóval ízesített tiszta ízeket
kínált a kint és bent lobogó tűznek
mert minden gyógyulás amit a szádba veszel
ha mind a két tűznek felkínálod -
de ezt is hiába tudod
ha nem tudod hogyan kell
ugyanazzal a falattal gyújtani és oltani
a megfelelő tüzeket.

mérgek dúsulnak benned ahogy
magadhoz édesgeted őket
a saját lázadó járataid ellenében -
de ezt is hiába tudod
hiszen mérgek keltette lázadások
ütötte sebeket foltoznának a
testeden túllógó ismeretlen labirintusban
a testtel nem elegyített mérgek.

hogy veszed rá az ős közönyt
hogy hagyja abba a rágást
anélkül hogy abbahagynád magad?








2017. március 20., hétfő

pont most






a mélyponton nem jársz -
összegömbölyödve
szorítod magad







2017. március 19., vasárnap

Lorenzo

Kemény Zoltánnak


Kemény Zoltán: Lorenzo (2017)





Írva vagyon az erények mintázata foszlik a szélén
szertartani jössz lovad odaszart hova takarod ki
foszlik a szertartás nincs lóval hova takarodni
írva vagyon bronzfeketén csilló páncélban a fehér én -

írva vagyon ez a csata tart jelkép tart kavarogni
ütve pecsét csatatartáson tartásod ütve pecsétőr
számtalanul számolsz távolság hogy nő a becsétől
titkon nem hiszed innen van hova bronzcsikorogni -

rózsavitéz a kereszten lándzsád átdöf kín-teli testén
átdöf a lándzsa ajaj te szegény kín-teli éh-teli festmény
írva vagyon: az erények mentén vérzik a pitvar a kamra -

rózsavitéz ez az egyház szívbe hasító becsteliségtőr
ütve pecsét csatatartáson tartásod ütve pecsétőr
hallali most fújják mindjárt fújják fel paripám a rohamra!








2017. március 18., szombat

Mellékhatások

Daniele Finzi Pascának és Kovács Tímeának




Behozzam a kekszes dobozt?
A lelkesedés ami az arcodon ül...
Bármikor válthatsz korpovitra,
vagy babapiskótára. 
Holnap csinálok pirítóst.

Amikor az öröm hagy cserben.
Írhatom anyunak, hogy jobban vagy?
Szívecském...
már megint betegségverset írsz?
Idő kérdése.
Kisütött a nap... bár túlzás, hogy süt.
Most ezt is beleírod?

Amikor az öröm hagy cserben
bármit elvehetsz magadtól.
A korpovitot, a babapiskótát,
a háztartási kekszet -
vagy egy estét, amikor
egy angyali bohóc a színpadon gyászol.
Gyógyító gesztus. Elvetted magadtól.
Elvetted tőle is,
akinek a szavait beleírod.
Ezek a fel nem sorolt mellékhatások.

Rókák árnya fut a mennyezeten.
Ha van lázálom, akkor ez
most lázéberség.
Amikor az öröm hagy cserben
bármit elvehetsz magadtól.
Nemcsak magadtól.









2017. március 17., péntek

Zen-fotók: Kiss Marianna (25.)







A romlás olykor
testi valójában
gyönyörű - amíg tart.

*

így járom tereit
ennek a romló éltnek
veled, édes