2017. november 23., csütörtök

Dr.Man - Hegedűs Klár Rafael interjúja







A mai verset:

tart ahova tart
ahogy hídon feszülő
láncok közt siklás


Hegedűs Klár Rafaelnek ajánlom, nagyon sok szeretettel, és nemcsak a mélyre merítő kérdések okán!




"Hegyi Zoltán - Shizoo, Prágai Tamás díjas író, költő, slammer, blogger volt a vendégem, akinek írói munkásságába, életbölcsességeibe, privát életének mély szegmenseibe és a most kiadásra kerülő verseskötetébe is betekintést kaphattam. Ismét egy különleges ember, különleges életéről készült filmet szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Az interjú film további értékét növeli, hogy Zoli privát médiatárából és az interneten fellelhető gyöngyszemekből is került az anyagba bőven.

Véletlenek persze nincsenek, - mondom én mindig, ha a hétköznapjaimra gondolok. Talán az sem véletlen, hogy miközben ezt a cikket írtam, találkoztam egy megemlékezésről az egyik social média felületen, amely emlékeztetett, hogy pont 140 évvel ezelőtt, a mai napon született Ady Endre. Miért is érdekes talán ez a gondolat? Aki ismeri Ady költészetét az tudja, hogy különleges hatással volt a környezetére és, ha csak az írásaira gondolunk, akkor én sem véletlenül gondoltam rá a mai napon, Pontosan azért, mert nyomokat hagyott bennem 100 év után is. Ha párhuzamot akarok vonni a kortárs irodalom és a múlt között, az biztos, hogy Hegyi Zoltán költészetének elemei, legalább annyira egyediek és valóságosak, és hagynak nyomot bennünk. Sokszor a humortól, a fanyar és húsig hatoló elemzéseken keresztüli felismerésen és a különleges képi valósághoz komponált irodalmi műremeken keresztül utaztatnak bennünket Shizoo írásai."


a teljes cikk:


az interjú:


Nagyon köszönöm, barátom!!







2017. november 22., szerda

Tárnavadász






megrekedései késéles csendjeiben
figyelemzavaros hova nézés közben
nem-szól-reggelek éh-e ma kösz nem
filmszakadásaiban mit bámul a szem?

vajon eljön ma a Tárnavadász aki megtolt?
lüktet csak a sehova se néző ébren
néz a szegény de minek ha ma nem lát mégsem
szemfenekén didereg a lében a vakfolt -

eljön ma a Tárnavadász aki megtölt?
aki gyémántot tör a járat fenekére
bizonyít és közben csavar az igére
holdköve égi vörös földi smaragdja pedig zöld?

megrekedései késéles csendjeiben hova mász?
csak a huzatot húzza a tömni való rések
közein ki a lihegést hej-de-kevésnek
hallja-e? hú de kevés. eljön a Tárnavadász?







2017. november 21., kedd

Teljesség-átiratok (52.)


Constantin Brancusi: Az alvó múzsa (1920-as évek)




Jóslás az állandó háborúról
A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgősséget költői lelkületnek, a dióhéjak csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi, szűkhomlokú élelmességet észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek játékát élvezetnek.
A polgári kötelesség, bátorság, költői lelkület, haladó-szellem, ész, szórakozás és élvezet együttesét társadalmi és gazdasági egyensúlynak nevezik.
A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-több a rendelet, megszűkítés, büntetés; nemsokára a nép jobban fog irtózni a békétől, mint a háborútól; végül az egyensúlyt állandó hadiállapottal kell fönntartani. Megkezdődik az a háború, melyben a győzelmi szándék csak a múlttól örökölt szólam, az igazi, titkos cél a háború tovább-vonszolása: egyik harcolófél se meri vállalni azt a gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke jelentene. Majd örül, aki katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb a biztonsága, mint a lakosságé; s igyekszik a harctérre kerülni, mert ott ígérkezik az elérhető legnagyobb szabadság. Nem a béke lesz a rend, nem a háború lesz a zűrzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora. Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer, akinek minden bábját kiütötték.
Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derűs időszak következik, de ez csak a hosszú telet megelőző csali napsütés, vénasszonyok nyara. Harminc esztendő sem telik el és megkezdődik az a korszak, mikor nem az ember vezeti a háborút, hanem a háború az embert.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




a kislány töltényt talált
csak játszásiból
tette szívéhez

*

nyitott szemekkel
rémálomlátványt néző
nézővé tettél







most karcol a mellkasban valami
csepp csepp veres csepp
szomjas a föld itasd meg

most csörög a dió hol csörög a dió
csepp csepp veres csepp
szomjas a föld itasd meg

most bújj bújj zöld ág zöld levelecske
csepp csepp veres csepp
szomjas a föld itasd meg

most kis kacsa úszik csípi a sós lé
csep csepp veres csepp 
szomjas a föld, itasd meg  

most elaludt az öreg csősz
csepp csepp veres csepp
szomjas a föld itasd meg

furkósbot a kezébe vaskalap a fejébe
csepp csepp veres csepp
szomjas a föld itasd meg

nem baj ha hull hull csak vadász ne jöjjön
csepp csepp veres csepp
szomjas a föld itasd meg

most karcol a mellkasban valaki
annak aki megtalálja csókot adok érte -
csepp csepp veres csepp...




forrás: Filmvilág blog


2017. november 20., hétfő

November


Birtalan Zsolt felvétele




az ablakaink jönnek, hogy ne
jöjjön be rajtuk a huzattal az a
felkavaródó őszvégi rothadásszag -
el kell zárkózni a reggeltől ha a reggel
csak elvétel, ha csak elmossa a maradék
kuckós biztonságérzetet -
a kinttől külön levést, amitől még picit
élhetőnek tűnik az egymás ölében
kucorgó éjszaka -
a különlétet az éberek harsány és
érthetetlen hangokkal teli rakott
zajos lélegzetvételétől -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek, hogy ne
férjen hozzánk, szelídekhez a hozzánk férés -
az a hideg amit nem engedünk
be és mégis bejön -
mert otthonosan érzi magát a mellkas
rácsozata alá szorult levegőben -
kilélegezhetetlen lerakódás
nikotinjában ülő pácolt hidegérzet -
márványlapok csikorgó
talpsimogatásának ritmusára lötyögő
kifújhatatlan -
ments meg uram minket

az ablakaink jönnek hogy ne
láss be ránk harapódó sose más,
mindig ugyanaz hatalom -
kukucskál fejbe kukucskál szívbe -
beszívom hatalom ha a nyílás
legkisebb látszatával élek -
ólomüveg-törmelék kúszik a levegőben -
új jelszavakat fütyül a huzat a
Fortélyos Félelem Igazgatóság
óriásplakát-gyára felől -
kicsi vagy, falazódj be, éjszaka van,
téli álom éjszaka, aludj -
ments meg uram minket










2017. november 19., vasárnap

Zen-fotók: Vidákovich István (3-4.)






csak a létmérő fényt
valahogy hozzá
odacsipeszelve -


odacsipeszelve
a cseppben csillámló
fény-teljes eget


*


rögzítő gesztust óhajt
cseppben teljes
egek ragyogása












cseppek szédítő
gazdagságában mátrix-
programhiba lény


melyiket csipeszelnéd?
vajon melyik csepp
jelent ki téged?


*


cseppek a dróton
mint fényfecske-raj -
csillámlást csivitelnek










2017. november 18., szombat

Megtarthatod






Megtarthatod
ezt a párába göngyölt rövidke távlatot
attól hogy nem látszik tudod
ugyanúgy véget nem érést
áztatnak a füstszemcsés párlatok -

A súlya sem vészes
megtarthatod
ahogy a tartás helye nem
változik attól hogy mennyi nyomást
tartasz meg a fejeden -

Megtarthatod
az ünnepélyt úgy mintha volna
mintha nem volna partra lőtt test
sellőtlenített roncs és fájdalom
mintha nem foltoztad volna össze
nedvekkel ezt a térképforma szőttest -

Megtarthatod
nem kérik vissza és
nem kérnek vissza belőle
olyan rejtelmes mint a fejed lágya
hogy miért soha nő be -

Elbírsz vele hidd el
megtarthatod
ahogy a nem látszó partokat
szorongatod papírdimenzióra -
amit a vágyad még mindig hajtogat

Megtarthatod
törhetsz belőle megoszthatod velem
ha sikerül a párából letörni
az maga az egyfajta győzelem.





2017. november 17., péntek

Galambom (slamverzió)



November 11-én megnősültem. 16 év kapcsolat után feleségül vettem a lányt, akivel élek. Ezt a verset 11-ém reggel tettem közzé, nászajándékul, neki.



Galambom



egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsed
milyen közöm van hozzá és
miért kellett ilyen kacifántos úton
megejteni ezt a szelídítést

eljött az ideje
hogy meggyűrűzzelek, galambom -
hogy lássa mindenki, a kezemről röppensz

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeredből eszem
borzongató közelséged is elfogadva -

eljött az ideje

hogy nevet adjunk a kötelékrepülésnek
ahogyan egymáshoz hangoljuk a
kétféle szabadságot -

bizalomnak hívom
hiszen hívlak és jöttél.


*


eljött az ideje, hogy meggyűrűzzük egymást,
hogy ebben a morzsáért totyogásban is látsszon:
tartozunk valakihez

pihék idegenségét tenyéren borzongó
tenyér idegenségét pihéken borzongó
örökös eltévedésben

akkor is ha önként adod a
tőled koldult ölelést
akkor is, ha önként nyújtom
amit ez a hovatartozás követel

bizalomnak hívom
egymásba kapaszkodásaink közben is


*


egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsem
milyen bocsánatkérést suttogok
a bőröd alá ebben a közelségben
amit megengedsz

eljött az ideje
hogy meggyűrűzz és lássák -
hogy lássa mindenki ezt a fegyelmet

eljött az ideje
hogy lássák, a tenyeremből eszel
szorongatások emlékétől véraláfutásos
ujjaimról -

hogy nevet adjunk az elengedésnek
amikor már nem akar elengedődni -

bizalomnak hívom
megérett a kijelentésre.







2017. november 16., csütörtök

Hangminták (29.)





kőbölcső ringat
víz énekanyád nyugtat
szarvas szőrszag apád nyugtat

kőbölcső ringat
ég mindig más napapád éleszt
éj mindig más csillaganyád altat

kőbölcső ringat
lombsusogás nagyanyád széleszt
tűzszikrát szóró nagyapád markol

kőbölcső ringat
markolod érdes ércpettyes szélét
mikor alszol


*


helyet keresek a tárolóban
a faformájú ember énekének
a nyikordulástól csikordulásig
tartó kéregzaj emberének

a beszédét szélujjak által
levélhárfán susorgó emberének
helyet keresek a tárolóban
a faformájú ember énekének


*


az élet beültetésének rendjében
minden fanyűvőből teljes egészében
sarjú lesz hetediziglen

tűzre kivágott sikoltó sarjú a pagonyban
tavasszal hajtó töveit
pár évvel később kora télben vesztő
gyökérkötözött kín


*


dühít, amikor a hagyomány szó kapcsán valakinek a hierarchikus viszonyok és az eleve irányítónak rendelt születettek középkorias rendje jut az eszébe - az illető ilyenkor minden esetben a maradisággal téveszti össze a megőrzendőt


*


ne fésüld a
varázséneket - addig szól,
ameddig kócos